Kitchen Budapest

En ugy emlekszem, az egyik elso darabkaja a kibu tortenetnek György Peter autojaban tortent, mikor Varga Dani matematikussal utazott, aki elmeselte neki, hogy epp tolunk jon, ahol par ora alatt keszitettunk mobil alkalmazasokat meg hardveres hekkeket. egy egyetemi kutatas kereteben, par diakkal. Azt hiszem ez a felismeres, hogy a mai egyetemistak szamara ilyen konnyen irhato a technologia vezetett oda, hogy Peter elkezdte nyuzni a Telekomot, hozzanak mar letre egy intezmenyt mely felszabaditja ezt a kreativ energiat.

Igen, nagyon lelkes volt Peter. És főleg Dániel: 5 perc alatt sejtautomatát programozott mobilra. Ciki, de akkor még egyikünk se programozott mobilt. Jöttek az ötletek, mi mindent csinálhatnánk meg. Volt sok mas elozmenye is: volt a BME-n az idealab, probaltunk t-online osztondijakat szervezni, meg mokk inkubator projektek is voltak, de mind valahogy nem volt jo idoben vagy jo helyen. De ez hosszu tortenet.

Szamomra a legfontosabb motivacio az volt, hogy lehetoseget teremtsunk - hosszu tavon - a lokalis kulturkornyezetunk szamara hogy irhassak, ne csak fogyasszak a technologiat.

Ertem ez alatt, hogy bar konszenzus van abban, milyen komoly szerepe van az uj medianak, a kommunikacios technologianak eletunkben, emberi kapcsolatainkban, tehat kulturankban, keves ut vezet ennek alakitasahoz, ami hosszu tavon elemi erdek.

Ahogy ma mar nem tudna senki sajat szabadsagat kivivni irastudas nelkul, ugy erzodik ez a nyomas a technologia felol, amig csak felhasznaloi es importorei vagyunk ezeknek a mindent atitato rendszereknek, egyre kiszolgaltatottabbak leszunk, es ezt most kulturalis ertelemben mondom.

Ehhez azert hozzatennem, hogy nem mindig baj, ha vannak ujito importorok. Early adopterek is viszik elore a tarsadalmat. A kreativitas erdekes modon csak az egyik, de elfogadom leghangsulyosabb, komponense ennek az egesz medialaborozasnak. Szoval itthon nincs egy rendes egyetem, ahol uj media cuccokkal foglalkoznanak, nem csak teoretikus szinten.

Nincs interaktiv iskola (hu ezen most biztos sokan megsertodnek, elnezest). Szoval egyik cel az innovacio, masik a digitalis iraskepesseg (amit fent emlitettel) terjesztese. Hogy erdemes programoznod akkor is, ha nem vagy informatikus.

Egy ilyen tudas elmelyitesere, illetve a tudas felhasznalasanak lehetosegeire kinal taptalajt egy medialabor,

ahol sok kulonbozo hatterrel rendelkezo de kozosen motivalt - ertsd motivalt kulturalisan hogy irhassa sajat technologiajat - kutato, alkoto hoz letre uj ertelmezeseket, technologiakat, hasznalatokat. Es mindez a piachoz nagyon kozel, ami lehetoseget ad arra, hogy ezek ne csak kiserletek vagy egy szuk elit szamara tapasztalhato mualkotasok legyenek,

de szolgaltatasok, termekek, melyeket milliok hasznalnak.

Igen ezzel egyetértek, de nem csak elmélyítésről szól, hanem akár a megismerésről, a lehetőségek széleskörűségéről is. Értem ezt azalatt, hogy a technológia megismerése és lehetőségei itt kézzelfoghatóbb formában jelennek meg, illetve megmutathatóak azok az irányok is, melyek talán kevésbé reprezentálhatóak, vagy kevésbé gondoljuk idekapcsolódónak.

Igen. Valami ilyesmit akartam en is mondani: a kibu egy jopofa jatszoter is, ahol szivessen foglalkozik mindenki uj media dolgokkal. Es jatek kozben, eszrevetlenul tanulunk.

És igaz az is, hogy a felhasználás lehetőségei mindenki számára tényleg adnak annyit, hogy az utak, melyekről azt gondoltuk, hogy nem kapcsolódnak egymáshoz, nagyon is össze tudnak érni, legyen ez akár, hogy a két leginkább különállónak gondolt szegmenst említsem, a piac vagy a kultúra terméke.

Nem errol mondja azt Attila, hogy ez nem ket kulon allo dolog ? •

Mert ezek nem különállóak, és itt tényleg meg is jelennek együtt. És így nem csak beszélünk erről az összefonódásról, hanem ténylegesen meg is mutatjuk őket.

Bocs, egyszerre gepeltunk.

És, ami számunkra is új lehet, hogy amiről mi sem gondoltuk volna, az is megvalósul.

Van meg egy fontos oldala ennek itthon: a magyar oktatasbol hianyzik az egyuttmukodes tanitasa, az inter(krossz)diszciplinaritas szeretete. Melyek a vilagon mindehol mar intenziven hasznalt munkakulturak. Egy medialabor termeszetebol adodoan teszi kotelezove az egyuttmukodest, a megosztast.

Jaj, igen. Hihetetlen, de meg talan most is igaz, hogy 16 even keresztul a versenyhelyzetben produkalt egyeni teljesitmenyt pontozza az oktatas. Mostanaban kezdodnek a projektalapu tanitasi modszerek terjedni. A masik az interdiszciplinaritas: meg mindig azt gondoljak sokan, hogy ez csak egy alca, ami moge a koklerek bujhatnak. Egyik terulethez sem ertenek. A MOKK nem kerulhetett az informatikai karra, mert az akkori dekan szerint allitolag tul „puha” dolgokkal foglalkozott.

Minden felevben azt latom, h a hallgatok imadjak az ilyen orakat. De a BME vezetese nem eleg bator, h novelje ennek az aranyat, mert akkor az ertekes mernoki ismeretektol (ertsd valami techologia v. matek) venne el az idot az a sok lilakod.

Kozben meg a muszaki menedzser az egyik legsikeresebb szak. O aki nem ert semmihez, de az okos informatikusok fonoke lesz, tobbet fog keresni, es boldogabb ember lesz.

Azt gondolom, hogy a kis szakokon (en egy ilyet ismerek az elmeleti nyelveszet) valahogy ugy mukodik a felsooktatas, hogy a hallgatok 3-5 even keresztul ott lognak a tanszek kornyeken. Egymassal es az oktatokkal (van hatar?) sokat beszelgetnek. Azzal a tanulnak, hogy ott vannak. Amikor a campus campuskent kezd mukodni.

Nekem ez nagyon hianyzott a BME-n. Az en kis kornyezetem a MOKK-ban igy mukodik ugyan (uj media tudasom 95% beszelgetesekbol van), de ebbe a folyamatba hallgatokat nem tudtunk becsatlakoztatni.

Sokszor volt otlet, hogy kene valami szakkollegiumszeru. Hat a kibu talan ez is kicsit. Egy szakmai kozosseg, ami meghatarozza a gondolkodasodat, tudasodat jo hosszu idore.

Mint ahogy azt tudtuk, hogy igény volna egy olyan intézményre, ahol tudunk együtt dolgozni, az interdiszciplinaritás mellett maga a közösségi alkotás mentén, és ez szerintem nagyon "bejött".

A BME-n, a szabadonvalaszthato, ket kredites targyakat kozismeretinek hivjak. Ilyen az internetmediam. Az oktatasban az ilyen targyak elhanyagolhatoan kis hanyaddal vannak, pedig ez lenne az egyetlen hely, ahol egy mernok a szuk szakteruleten kivuli kerdesekkel is talalkoznak.

Szerencsés volt, hogy bár többen hasonló területről érkeztünk, és azért sokféle közösségben dolgoztunk már, mindnyájunknak volt tapasztalata arról, mit is jelent ez, és ezért sikerült jól szerintem ez az struktúra, még akkor is, ha nem minden folyik gördülékenyen.. :)

Ez nyilván köszönhető annak is, hogy az igény is megvolt nemcsak bennünk, hanem a hozzánk jelentkező kutatók-

ban, a nálunk szereplő előadókban és a folyamatos külföldi érdeklődésben. És az első három hónapban megtapasztalhattuk, hogy mennyi energia képes így létrejönni, milyen elképesztő munka valósul így meg.

Egy masodik fontos termeke a media laboroknak az a kozosseg, azok a kutatok, muveszek, akik par honap vagy egy ket ev alatt megismerik ezeket a munkamodszereket, nemzetkozi kutatasokat, es nagyon ertekes szakemberei lehetnek rengeteg kulonbozo iparagnak. Ez tortent Dublinban is, ahol 5-6 eves mukodesevel a medialab europe kitermelt egy nagyon ertekes kutatokozosseget, melyek utana sok helyi intezmenyt tudtak felkavarni es nemzetkozive tenni.

Nem beszelve arrol, amire sokan vágyunk, es Gyorgy Peter egyik motivacioja volt, hogy ha sikeres termekek szuletnek a kibuban, akkor az egy uj, a tiszta kreativitasa es profizmusa altal gazdagga lett vallakozotipus jelenik meg.

De jo! Felhivom X-t, o is volt kibus volt, biztos segit. Majd amikor az ujsagban az jelenik meg egy allamtitkarrol es egy miniszteriumi beszallitorol, hogy "mindketten kibusok voltak"… akkor dolgoztunk jol.

Persze vannak ilyenek, de meg nem sok, mert a magyar uzleti elet nem ezt diktalta eddig. Tipikusan az ilyen embereknek a tarsadalmi szerepvallalasa is komolyabb, ertekesebb. Ez szinten egy kozos ugy, kulturalis kerdes.

Ezeket a viziokat 2007 elejen kezdtuk kozosen formaba onteni, keresgetve a mukodesi modellt, identitast, nevet, varosi helyet, es a kutatokat akikkel folyamatosan egyeztettunk celcsoportos beszelgeteseken. Ezek mind egyuttesen segitettek letrehozni egy intezmenyt mely gyorsan es hatekonyan tud teret adni a fiatal tehetsegeknek.

Szerintem az is jó volt, hogy meghatároztunk fogalmakat, melyek segítettek: minket is az öndefiniálásban, és minket megérteni kívánó érdeklődőket, így a médialabor fogalma, az innováció, új média, technológia, közösség, digitális technika...

Hu, en sokszor belegondolok, hogy mennyit dolgoztunk a mi hogy legyen, mit hogyan hivjunk, mi micsoda kerdesekkel.

Mert nyilván egyikünk-másikunk ismert külföldi hasonló intézményeket, médialaborokat, inkubátorházakat, amelyek sokféle formában valósultak meg, mint pl. egyetemhez kötődőek (MIT), vagy multinacionális cégekhez. Persze ezek mindegyike nagyon alap szinten meghatározható úgy, hogy az őket alapító anyaintézmény, vagy akár magánszemély felismerte a kreatív energia hatását és fontosságát.

Meg volt a Szabolcs altal kikutatott cikk, valami survey a medialaborokrol. Nekem abbol az derult ki, hogy ha fokuszaltan csinalod, nem engeded szetfolyni, akkor tulajdonkeppen mindenfelekeppen lehet jot csinalni.

És a közösségi alkotás jelentőségét.

És egy pár szót a másik oldalról.

A Magyar Telekom felismerte annak a szükségességét, hogy meglévő infrastruktúráját izgalmas új tartalmakkal lehet csak vonzóvá tenni. Új tartalmakat cégen belül is létre lehet hozni, de sokkal autentikusabb, ha azok az emberek hozzák létre, akik használni fogják. Így jelent meg egy kis innovációval foglalkozó intézmény szüksége. Egy távközlési cégnek, melynek a bevétele - mint az iparágnak általában – csökken, új területeket kell felfedeznie a további növekedés ígéretében. Belföldi és nemzetközi akvizíciók, új iparágakba való pozíciószerzés mellett fontos a meglevő eszközök újfajta használatának erősítése. Itt kerül képbe egy nem megszokott kutató fejlesztő műhely. Nyitni kell az új, feltörekvő generáció felé, mely túlhaladta, vagy inkább másként értelmezi az innovációt mint a tradicionális kutató intézetek. A jó időben jött egymásra találás a Szabolcs képviselte új hullámú fejlesztő generáció és a jövőjét kereső távközlési cég között és ez eredményezte a Kitchen Budapest létrejöttét. Természetes velejárója egy tulajdonosokkal rendelkező, sőt, tőzsdén levő cég esetén, hogy profitálni akar a befektetése után. A működési modell is úgy lett kialakítva, hogy mind a kutatók, mind az anyacég jól járjon sikeres, vagy sikerre predesztinált projektek esetén.

egy par melleknev a egyik elso meetingen osszeszedett tulajdonsagokbol a leendo kutatokrol: String] NAdjective = {„Young”, „Playful”, „innovative”, „cool”, „cult”, „smart”, „streetsmart”, „funny”, „geek”, „tech”, „street”, „aggressive”, „relaxed”, „refreshing”, „visible”, „spectacular”, „aether”, „ozone”, „sexy”, „sweat”, „looser in a cool way”, „anti-WTO”, „marxist”, „punk”, „anti-elitist”, „jam”};

Én nagyon élveztem a névválasztást és a kutatók meghatározasáát azon a 2007. februári találkozón. Elég sokan voltunk, emlékeim szerint a Szabi, Attila, György Péter, Vályi Gábor, Halácsy Péter és én. A munkanevünk akkoriban az innolab volt, de azt azt hiszem elég hamar eldöntöttük, hogy jó lenne a Budapest szót szerepeltetni a névben, főként a nemzetközi kapcsolatok miatt.

Azt hiszem a Szabival közös munka-történetünk és a fentiek tükrében, illetve a fent említett csapatot ismerve mondhatok olyat, hogy a kis közösségünk új kultúra fogalomban gondolkodik. A KIBU-t a helyhez és időhöz kötött, szerzői, „modernista” tudásmítosz temploma helyett egy vízszintesen szerveződő, a tudást csak az együttműködésben értelmező műhelyként látja, ahol a "hely szelleme" az együttműködők tudásának folyamatos megosztását, a "jó ötlet" a kooperációban megvalósítható, a közösség kritikájára épülő tervet, a „zseni” a tudását átadni, és másoktól tanulni képes partnert jelenti.

Attila, te most 3 kotet tudasszociologiai, tudasmenedzsment konyvet fogalmaztál meg egy mondatban.

Még korábban a Reorient projekt alatt többször megfogalmazódott a Szabival folytatott beszélgetésekben, hogy a csapatmunkában kialakuló nyitott tartalom sikere magára a munka módszerére vezethető vissza. Mikor Szabi először említette nekem a KIBU tervét, egyből elhangzott az az igény, hogy a Reorientben – és más korábbi munkáinkban alkalmazott- szervezeti modell megvalósulását kell támogatni. Egy olyan ország, kultúra munkamodellje kerül itt szembe a nemzetközi gyakorlatban már sok helyen elterjedt formációval, ahol a tudás érvényesülését a folyamatos önreferálás öli meg, ahol a kultúra nem része a gazdaságnak (egyfajta ellenpólust képvisel), ahol az együttműködés leginkább kényszer mintsem igény.

Sajnos, a matrixszervezet, a projektstruktura meg a kreativ iparban is ritka Magyarorszagon. Nem ertem, miert. Erdekes latni, amikor a KIBU-ban hagyunk donteseket masoknak meghozni, es eloszor mindenki olyan furcsan erzi magat.

A KIBU épp ezért sokkal többet jelent, mint egy médialabort vagy a globális innolabhálózat budapesti elemét, vagy egy telekom hatalom okos beszállítóját. A KIBU modellértékű intézmény lehet az alulról jövő kultúrális kezdeményezésekre épülő hazai közösségi műhelyek, projektek, a jövő kulturális termelését meghatározó intézmények sikeres megvalósításában.

• Ennek az okai szerintem valamennyire tudhatók, de ez tényleg nem hiszem, hogy a bevezetőnk része. Egy olyan társadalom amelyben a kisközösségi kultúrák erősödését, fennmaradását, és sokszor kialakulását is tudatosan gátolták, rombolták (Monarchia, Horthy, Rákosi, Kádár) hogyan alakulhatott volna ki közösségi gondolkodás. Aki ebben az országban sikeres alkotó- közösségeket hozott létre, előbb utóbb vagy börtönben, vagy emigrációban, vagy bitófán találta magát.