Tehát mi a hálózati objektum? Számtalan meghatározást találhatunk a weben, ahány kutató és szerző, annyi definíció: spime, blogjekt, a dolgok internete, mindenütt jelenlévő komputerek, „gondolkodó dolgok”, everyware, környezeti intelligencia stb. Bruce Sterling, a Shaping Things szerzője ezt írja:
„a spime-mal kapcsolatban az a legfontosabb, hogy pontosan meghatározható a térben és időben. Saját történelme van. A spime-ot rögzítik, nyomon követik, lajstromba veszik, és mindig egy történet kapcsolódik hozzá. A spime önálló identitással rendelkezik, egy dokumentált folyamat főszereplője. Kereshető, akár a Google. A spime-ot önkereső objektumként kell elképzelni”
A hálózati tárgyak mibenlétének számos aspektusa van. Általánosságban elmondható, hogy saját identifikációs rendszerük van, mindaddig, míg anyagszerkezettel rendelkeznek, követhetők, kikereshetők, újrahasznosíthatók és képesek meta-adatok létrehozására.
A fogyasztó által létrehozott média és a felhasználó készítette tartalom után úgy tűnik, egy új viszonnyal kell számolnunk, melyet talán a tárgyak generálta tartalommodellnek nevezhetnénk. Julian Bleeckernek a hálózati objektumok manifesztumában is olvashatunk erről:
„A blogjektek legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy megosztják a gondolataikat. A blogjektek nemcsak közzé teszik, de terjesztik is a beszélgetéseket. Nem valamiféle mesterséges intelligencia-motor vagy más spekulatív high-tech hókuszpókusz útján. A bloggerekhez hasonlóan a blogjektek is első osztályú beszélgetőkké válnak […] A blogjekt akár egy olyan egyszerű témával is beszélgetést kezdeményezhet, mint a szennyező anyagok felhalmozódása a talajvízben. Ha a beszélgetés nem akad el és óránkénti RSS-váltásban, illetve annak vizualizált formájában folytatódik, akkor a blogjektet nyomon fogják követni”
A nem-dolgok internetét emberek hozták létre, ám a közeljövőben a tárgyak is részt vesznek majd a jelentésalkotásban és a beszélgetős médiumokban. Természetük vonatkozásában a hálózati objektumok számos dolog egybeesésének a következményei. Ilyenek a TCP/IP protokoll, a GPS, a 3D modellező szoftverek, a 3D nyomtatók, a kereső motorok, a rádiófrekvencia azonosító, a wifi, a Bluetooth, az NFC, a mindenütt jelenlévő komputerek, az
After the intense exploitation of the world made of bits, one should take a step back, picking up from the world made of atoms. The networked objects are there, just in between the two worlds, the real mediators. They merge together bits and atoms, and they create new meaning to enrich the knowledge related to the environment and interaction with it. A new relationship is evolving between man and objects. In the world where preservation of production and energy sources holds little power, increased attention must be focused on the quality of the environment and the lifespan of products. We can no longer handle ecology, recycling, sustainability and the environment as merely the watchwords of fashionable activists.
What, then, is a networked object? There are countless definitions available on the web, as many as there are researchers and authors writing about it: spimes, blogjects, Internet of things, pervasive computing, "things that think", everywares, ambient intelligence, etc. According to Bruce Sterling, author of Shaping Things,
"the most important thing to know about spimes is that they are precisely located in space and time. They have histories. They are recorded, tracked, inventoried, and always associated with a story. Spimes have identities, they are protagonists of a documented process. They are searchable, like Google. You can think of spimes as being auto-Googling objects".
Numerous aspects emerge on what a networked object should be. In general, they should contain a unique identification system, as long as they also possess a fabric-structure, are traceable, searchable, recyclable and able to generate metadata.
After the consumer-generated media, user-generated content, we are probably facing a new condition, which might be referred to as an objects-generated content model. This is also considered in Julian Bleecker's manifesto about networked objects:
"The most peculiar characteristic of blogjects is that they participate in the exchange of ideas. Blogjects don't just publish; they circulate conversations. Not with some sort of artificial intelligence engine or other speculative high-tech wizardry. Blogjects become first-class a-list producers of conversations in the same way that human bloggers do. [...] A blogject can start a conversation with something as simple as an aggregation of levels of pollutants in groundwater. If this conversation is maintained and made consequential through hourly RSS feeds and visualisations of that same routine data, this blogject is going to get some trackback".
The first-order consequence of the Internet of Things is a network in which socially meaningful exchanges take place, where culture is made, experiences circulated through media sharing — only with objects and human agents. Whereas the Internet of Non-Things was limited to human agents, in the Internet of Things, objects are also active participants in the creation, maintenance and knitting together of social forma-
